Vég, és Kezdet 12.

( Carlisle szemszöge)



Amint hazaértünk, Alice és Edward már a ház előtt vártak.

- Tudtam tudtam! - harsogta Alice bele az erdő csendjébe, miközben a nyakamba ugrott, alig várva, hogy kiszálljak az autóból. Épp, hogy viszonoztam az ölelést, már a következő pillanatban Bellán csüngött. Persze a ricsajra mindenki előjött, és öröm volt végignézni a boldogságtól csillogó szemeken.

- Köszönöm, hogy visszahoztad - ölelt meg a fiam is, akit végre mosolyogni láttam. Majd Bella mellé osont, és magához ölelte. Esme megkönnyebbült mosollyal az arcán bújt hozzám.

- De jó, hogy végre együtt vagyunk újra - súgta. - Tényleg mivel tudtad rávenni, hogy visszajöjjön? És egyáltalán honnan tudtad, hogy hol van?

- Csak volt egy tippem, hogy hol lehet és szerencsére bejött. És csak beszélgettünk. Talán Bella rájött, hogy ha beszél az érzéseiről, akkor kevésbé rossz, mintha begubózna. - És valójában tényleg nem tudom, hogy miért tudok csak igazán én hatni Bellára. És mi az oka annak, hogy ennyire jó a kapcsolatunk. Bár, régebben is nagyon jól kijöttem vele, mikor még ember volt.

- Emmett! - szólt Bella a másik fiamnak. - Valamelyik nap, ígértél nekem valami töltött macit - mosolyodott el. - Áll még az ajánlatod?

- Naná! - vigyorgott Emmett. - Mióta várok erre, hogy gyere velem macivadászatra. Amúgy, csak nem szomjas az én húgocskám?

- Az enyhe kifejezés, úgyhogy ne csak beszéljünk róla, hanem menjünk - türelmetlenkedett. - Te is jössz? - fordult Edwardhoz.

- Még szép! Ezt nem hagynám ki semmiért. Remélem, hogy előbb kapsz el egyet, mint Emmett - súgta Bella fülébe, amit persze mi is hallottunk, és jót nevettünk Emmett felháborodásán.

- Hé! Tudtommal én vagyok a legjobb Macivadász, és senkinek nem áll szándékomban átadni ezt a posztot. Úgyhogy csak álmodozzatok - vigyorgott. - Na mi van? Még ma elindulunk? - tette csípőre a kezét, indulásra várva.

- Ez jó bulinak ígérkezik. Ezt mi sem hagyjuk ki. Ugye édes? - fordult Alice Jasper felé, aki hevesen bólogatott.

- Kérlek, hogy vigyázzatok és legyetek résen, ha kell - szóltam komolyan mindenkinek. - Nem szeretném, ha bár mi baj történne.

- Nem lesz semmi baj - ígérték meg kórusban. - Így a helyzet Esmével nekünk is kedvezett, mert egy kis időre kettesben lehetünk, hisz a medvék innen eléggé messze vannak. Pár pillanat múlva, már csak a hangjukat hallottuk a gyerekeinknek, főleg Emmett és Edward vicces civakodását, mikor Esme szó szerint húzott magával a házba és lazán letámadott.

- Mit szólnál, ha kihasználnánk ezt az ajándékba kapott időt? - mosolyodott el hamiskásan, amire én egy szenvedélyes csókkal válaszoltam. Így nem volt kérdés, hogy mivel töltöttük el az időt, míg a csemetéink vadászaton vannak.



~ ~ ~

( Bella szemszöge)


Minden gondom és bajom ellenére, egy kicsit izgatott vagyok, hisz ez lesz az első macivadászatom. Már szinte, se hallok se látok a szomjúságtól és remélem, hogy hamarosan csillapíthatom. Olyan gyorsan futok, hogy csak Edward tudja tartani velem az iramot.
Már jó ideje futottunk, mikor valami isteni finom illat csapta meg az érzékeny szaglásomat, és azonnal irányt váltottam annak forrása felé. Igaz hallottam, hogy szinte az összes tesóm utánam kiabált, hogy ne, de engem nem érdekelt, csak az, hogy minél előbb célba érjek. Mire észbe kaptam, Jasper és Emmett erős szorításában találtam magam. Egy két pillanatig, még a vérszag utáni vágy hajtott, és mindent elkövettem, hogy szabaduljak a szikla merev szorításból, de lassan Edward lágy hangja kezdett magamhoz téríteni.

- Kérlek higgadj le, menjünk a másik irányba - nézett rám, azokkal a gyönyörű aranybarna szemeivel, majd mikor látta, hogy tisztul a fejem, bólintott a bátyai felé, hogy elengedhetnek.

- Sajnálom - motyogtam lehajtott fejjel, miután világos lett, hogy mire készültem.

- Oda se neki - vigasztalt Rosalie. - Szerencsére Alice látta előre, hogy mit akarsz. Ráadásul, ha az a béna csajszi nem sérti meg a lábát, akkor nem lett volna semmi baj. Idióta turisták - morgott. - Sosem elég óvatosak. Láttátok azokat? Jó, hogy nem kiskosztümbe jönnek az erdőbe.

Jól estek Rosalie szavai és úgy éreztem, hogy engem védett, pedig ha van elég önuralmam akkor nem kattantam volna be.

- Köszi Rose, hogy mellém állsz, de ha nem vagytok itt, akkor nem csak a lábát sértette volna fel - húztam el a szám. - Mindegy nem is akarok arra gondolni, hogy mi lett volna ha...

- Jaj húgi - vigyorgott Alice. - Semmi baj az önuralmaddal. Már így is túlszárnyaltál mindannyiunkat.

- Jól van, jól van - bújtam oda szégyenlősen Edward mellkasához. - Ennyire ne vigyétek túlzásba a vigasztalásom.

- Ha befejeztétek a bájcsevegést, akkor talán visszatérhetnénk az eredeti tervhez - türelmetlenkedett Emmett. - Azt hiszem, már érzem is - szimatolt jó mélyeket a levegőbe.

Én is követtem a példáját, és a nyál a méreggel összefutott a számba, ezzel egy különös egyveleget létrehozva, amint megéreztem a fincsi illatot. Emmett el is iramodott, majd mind követtük, és egy perc múlva rá is bukkantunk az áhított zsákmányra. Ami a legjobb, hogy kettő medve is épp arra bóklászott. És, mintha csak megbeszéltük volna, Emmett az egyikre, én a másikra vetettem rá magam. Mire a " reggelim" kettőt pislogott, már bele is mélyesztettem az ütőerébe a fogaimat, és élvezettel nyeltem a torkom kaparását csillapító meleg vért. Pillanatok alatt kiürítettem a maci véredényeit, majd figyeltem Emmettet ahogy még mielőtt végezne ő is a reggelivel, előtte még lejátszott vele egy pár boksz meccset. Miután úgy ítélték meg a többiek, hogy három egyre nyert Emmett, mert a medve ahogy felbőszült, bevitt egy akkorát neki, hogy egy fa keresztbe eltört, utána pár pillanat alatt ő is végzett vele.

- Ez fincsi volt - simította meg a saját hasát Emmett, amin jót nevettünk. - Húgi mit szólnál egy kis desszerthez? A vadnyulak eléggé jó húsba vannak errefelé.

- Benne vagyok - bólogattam hevesen, majd Emmett után rohantam nyuszivadászatra. Miután fejenként két zsákmányt is elkaptunk, visszamentünk a többiekhez. Ők leültek a fűbe kör alakban, majd Emmettel csatlakozva mi is leültünk a párjaink mellé.

- Szomjas vagy még? - duruzsolt a kedvesem a fülemben.

- Most igazán jól laktam én is - bújtam hozzá szorosan. - Ti nem vadásztok? - néztem a többiekre.

- Én tegnap előtt voltam Edwarddal - szólt Rosalie. - És ahogy Alice-t és Jaspert elnézed, még van egy hetük simán.

- Jó lenne ha már nekem is, csak két hetente kellene vadászni.

- Majd ha már egy éves elmúltál - csicsergett Alice. - Bella! - nézett rám komolyan. - Gyere meg kéne beszélnünk pár dolgot - nyújtotta a kezét felém.

- Mit? - lepődtem meg, de azért felálltam és elindultam vele egy kicsit távolabb a többiektől.

- Miről akarsz beszélni velem? - tudakoltam, de valahol sejtettem, hogy nem lesz vidám fecsegés.

- Gyere üljünk le - kérte, majd miután leültünk egy kidőlt fatörzsre, szomorúan nézett rám. - Két hét múlva lesz Charlie búcsúztatója. Tudom, hogy nem kellemes téma, de eléggé közel van az időpont és egy kicsit aggódunk, hogy miként fogod bírni a sok ember közelségét. Hisz nagyon sokan lesznek ott és tudod, hogy mivel rendőr volt, dísz szertartás lesz és ilyenkor az állam is részt vesz, mert hivatalosan a rendőrség a saját halottjának tekinti. És úgy gondoljuk, hogy el akarsz jönni. Nem?

- Ez nem is kérdés. Persze, hogy ott akarok lenni - sóhajtottam. - És igen eléggé aggaszt, hogy túl sok illatforrás lesz. Meg ráadásul mi lesz ha felismernek? - jutott hirtelen eszembe.

- Ó, e miatt egy percig se aggódj - mosolygott. - Rosalie-val úgy átalakítunk, hogy még mi sem ismerünk majd rád. Tudod egy jó paróka, smink és már meg is oldottuk.

- Képzelem - forgattam meg a szemeimet. - Amúgy, majd sokat vadászok addig, hogy ne legyek szomjas - rántottam meg a vállam. - Csak kibírom valahogy, és majd vigyáztok, hogy ne veszítsem el a fejem.

- Persze, hogy vigyázunk, de... azt hiszem, hogy van egy ötletem, hogyan tudjuk két hét alatt fejleszteni az önuralmad - csillantak fel a szemei.

- Még is hogyan? - Bár, Alice arckifejezéséből levágtam, hogy nem fogom megtudni.

- Még nem árulom el, mert előbb beszélek Carlisle-lal, hogy segítsen.

- Jaj, Alice ne csináld már! És Carlisle, hogyan tud segíteni?

- Nem, még nem mondok semmit. Gyere menjünk vissza a többiekhez - ugrott fel, és néha tényleg iszonyú bosszantó tudott lenni a kedvenc nővérkém.

Még morogtam magamba, hogy most jól felcsigázott, de nem mondott semmit. Közben én is vissza értem Edward mellé, aki a nyakamba lopott csókkal zökkentett ki a bosszús gondolataimból.

- Lassan haza mehetnénk - szökkent talpra Emmett. - Majd mind így tettünk és elindultunk emberi tempóban haza.

-- Miért nem futunk versenyt? - ajánlotta Emmett.

- Hova siessünk, és különben is hagy legyenek még egy kicsit kettesben Carlisle és Esme - mosolygott hamiskásan Alice. - Már rájuk fért egy kis magány. Ráadásul úgy is Bella nyerne.

- Nem gondolod Rose baby, hogy nekünk is valami ilyesmit kéne tervezni - kapta ölbe Emmett Rose-t.

- Benne vagyok édes, de amúgy megrendelted az új ágyunkat? Mert a régi szerintem nem húzza sokáig - kuncogott Rose.

- Te jó ég ! - nézett az égre Jasper. - Őszintén ez már a hányadik ágy lesz? - nevetett, melyben mind csatlakoztunk. - Azért a ház egybe marad, vagy ti külön költöztök.

- Az nem jó ötlet, mert míg velünk laknak, addig viszonylag visszafogják magukat - vigyorgott Edward. - És különben is olcsóbb ágyat venni, mint új házat. - Erre a megjegyzésre, már fogtuk a hasunkat a nevetéstől.

Nagyon jót tett az aktuális lelki állapotomnak a tesók törődése, és Edward szerelme. De sajnos, még mindig rágódtam a történteken, és igen is minél előbb meg kell tanulnom a tökéletes önuralmat. Borzalmas az a tudat, hogy egy két lábon járó időzített bomba vagyok. És, bár bosszantott Alice titkolózása tudom, hogy ha Carlisle segít akkor sikerülni fog, legyen bármilyen nehéz.





(Carlisle szemszöge)


Rég volt már, hogy egy kis időre kettesben legyek az én imádott feleségemmel. Csodás pillanatokat töltöttünk el, míg a gyerekeink távol voltak. Már biztosan hazafele jönnek, de van egy olyan gyanúm, hogy nem fognak sietni. Hisz Alice biztosan tudta, hogy mire készülünk.

- Ezt gyakrabban is megismételhetnénk - bújt hozzám Esme. - Már nagyon hiányzott ez nekünk - tapadt az ajkaimra, melyet szenvedélyesen viszonoztam.

- Igen igazad van. Majd gyakrabban küldjük el őket kirándulni - mosolyogtam, majd egy újabb csók után lassan rendbe szedtük magunkat, hisz már csak pár percnyire voltak.

Nem sokra rá, meg is érkeztek nagy robajjal, vidáman. Egyedül Bella tűnt egy kicsit, nem is tudom... talán szomorúnak, vagy zaklatottnak annak ellenére, hogy ő is mosolygott Edward és Emmett szokásos szócsatáján.

- Minden oké volt? - kérdeztem úgy általánosságban, de nem igazán figyeltek, mert Alice épp ráugrott Emmettre, aki csak nevetett azon, hogy a kis törpilla üti veri, de inkább neki egy kellemes masszírozásnak felelt meg.

- Elég legyen! - kiáltott Esme, de nem bírta ki nevetés nélkül. - Viselkedjetek már. Tisztára mint az ovisok - nézett rám, és rájött jobb ha feladja. - Közben észre vettem, hogy Bella kihasználva a felfordulást felment az emeletre, majd Edward utána ment. Alice, miután belefáradt Emmett püfölésébe felállt rendbe szedte magát, majd hozzám fordult.

- Van egy perced? Valamit szeretnék megbeszélni veled.

- Persze gyere - hívtam, és elvonultunk a dolgozó szobámba. - Miről van szó? - érdeklődtem.

- Belláról - vágott a közepébe. - Tudod, hogy két hét múlva lesz Charlie temetése és nagyon aggódik, hogy hogyan fogja bírni azt a sok embert, de minden képen szeretne ott lenni, ami érthető. És az jutott eszembe, hogy tudnál  neki segíteni ugyan úgy, mint régen Esmének.

- Mire gondolsz pontosan? - És komolyan nem tudtam, hogy Alice-nek, min jár a feje.

- Arra, hogy hazahoznál vérmintákat, és azokon gyakorolna - rágcsálta a szája szélét és láttam, hogy elbizonytalanodott azon, valóban jó ötlet lenne e. - Vagy szerinted ez nem jó ötlet?

- Végül is - gondolkodtam el. - Megpróbálhatjuk - mosolyogtam Alice-re, aki a nyakamba ugrott, hogy elfogadtam az ötletét.

- De jó! biztos sikerülni fog, hisz nagyon ügyes - lelkendezett.

- Igen reméljük, hogy sikerülni fog neki. De miért van rossz kedve? - tudakoltam. - Legalábbis úgy láttam, hogy valami gond van - néztem komolyan Alice-re.

- Volt egy pár kiránduló arra, és az egyik felsértette a lábát. És Bella megérezte a vérszagot de időben visszatartottuk, mert láttam előre. És ez pont még a vadászat előtt történt - foglalta össze a lényeget Alice.- És most csak bűntudata van attól, hogy szándékában állt hülyeséget csinálni. De nem is kellett annyira visszatartani, és ezért gondoltam, hogy egy kis gyakorlással gyorsan megtanulja az önuralmat - hadarta Alice, és nagyon aranyos volt, hogy Bellát védte.

- Biztos, hogy minden rendbe lesz - nyugtattam meg Alice-t. Holnap el is kezdem vele - határoztam el.

Majd miután Alice kiviharzott a szobából, egy darabig még végig gondoltam, hogy miként fogom Bellával elkezdeni a gyakorlást. De előtte minden képen beszélnem kell vele. Természetesen, ha már Edward hajlandó őt pár percre magára hagyni. Nos, miután viszonylag elcsendesedett a ház, visszatértem Esméhez a közös szobánkba. A továbbiakban csendesen szerettük tovább egymást. Ami csak Esmének fontos, mert a zajokból ítélve Emmett és Rose megint nem kártyáznak, de már hozzá szoktunk. Hiába mondtam már ezerszer Esmének, hogy nekünk se kéne ennyire visszafognunk magunkat, de ő úgy van vele, hogy illik a szülőknek példát mutatni. Jó lenne, ha mindig ilyen vidám a hangulat uralkodna az otthonunkban, és többet semmi rossz dolog nem történne. Bízom benne, hogy Bella is hamarosan magára talál, ha vége lesz ennek a zűrös időszaknak, és elköltözünk. Igen biztos minden jobb lesz. Nyugtattam magam, és jólesően bújtunk össze Esmével.