( Carlisle szemszöge)
Szerencsére, Alice valóban visszafogta magát, és szolid, de egyszerű búcsúztatást sikerült összehoznia. A szertartás alatt, többször figyeltem Rennée-t, nehogy rosszul legyen, de Charlie és ő is viszonylag nyugodtan viselték. Bár gyanítom, hogy ebben Jasper is szerepet játszik. Őszintén, nagyon megkönnyebbültem mikor vége lett, hisz most már bármikor Bella magához térhet, és mindenképpen ott kell lennem.
Edward, elkísérte Charlie-t és Rennée-t, mi meg elindultunk haza. Belépve a házba, Esme sietett felém.
- Gyere gyorsan! Bella már kétszer is magához tért, rövid ideig - hadarta kedvesem, és még be sem fejezte, én már fel is értem Bellához.
Lassan közelítettem hozzá, mert nem tudni, hogyan reagál mindenre. Közben a többiek is felértek, és kíváncsian szemlélték legújabb családtagunkat. Már majdnem az ágy mellett voltam, mikor hirtelen kinyitotta a szemét, és felült. Abban a pillanatban átsuhant az agyamon, hogy nem kellene ennyire közel állni hozzá, mert most még Emmettnél is erősebb, és az első pillanatai labilisak lehetnek. Közben bíztam benne, hogy nem fog bántani és egyre közelebb merészkedtem hozzá.
- Hogy érzed magad? - kezdtem óvatosan, majd leültem mellé, az ágyra.
Bella csak rám nézet a mostanra vérvörös szemeivel, de egyelőre semmilyen érzelmet nem tudtam kiolvasni belőle. - Jól vagyok - felelte némi gondolkodás után. - Edward hol van? - lesett körbe.
- Itt vagyok - szólt a fiam, aki épp most ért vissza és kissé megkönnyebbültem, hogy nem kellett válaszolni a kérdésre, mert nem igazán tudom mit feleltem volna. Majd Edward mit sem törődve a veszéllyel, hogy éppen egy újszülöttel van dolgunk, átsuhant a szobán, majd Bellát felkapta, és megcsókolta. Feszülten vártuk, mi lesz Bella reakciója, de a legnagyobb meglepetésemre nem történt semmi különös. Azért észrevettem, hogy Emmett és Jasper is készenlétben voltak, ha netán kellene. Miután elengedték egymást, Bella hozzám fordult.
- Miért vártatok ezzel ilyen sokáig? - Nagy szemekkel néztem rá, mert nem voltam biztos benne, hogy értem a kérdést.
- Kicsim, mire gondolsz? - néztem rá tanácstalanul és reméltem, hogy jobban kifejti a dolgot.
- Azzal, hogy átváltoztatsz. - Majd egy halvány mosoly suhant át az arcán, ami most valami hihetetlenül gyönyörű volt. Emberként is nagyon csinos volt, de most megmerem kockáztatni, hogy Rosalie-t is lekörözi külsőre.
- Ezt, én is így gondolom - vigyorgott Edward.
- Fiam, kiszállnál a fejemből - nevettem vissza.
- Szóval? - kérdezte Bella, és úgy tűnt válaszra vár, de még mindig nem vagyok teljesen képben. - Ha tudtad, hogy nincs remény, miért ilyen sokára döntöttetek?
- Körbe hordoztam a tekintetem a többieken, de ők is értetlenül néztek, és nem tudták hova tenni Bella kérdését. Én valamit kezdtem kappizsgálni, de az... nem nem lehet, hogy...
- És, a nászút?... Meg sem mondtad, hogy hol van az a sziget, és meddig voltatok. Majd tovább mesélhetnéd - mosolygott Bella. - És kezdett világos lenni minden.
- Ha azt mondom, hogy ebből egy kukkot sem értek, azzal nem vagyok egyedül. Ugye? - kuncogott Emmett.- Eléggé értetlen arcot vágott, ami mosolygásra késztetett.
- Azt hiszem, én már sejtem - állapítottam meg.
- Ez nagyon jó, így ő lenne az első, aki el tudja mondani, hogy mi van olyankor. Te leszel az első orvos, aki tudni fogja mi ez - lelkendezett Edward, majd Bellát az ölébe vonta, és megpuszilta.
- Remek! - fakadt ki Rosalie. - Beszélnétek úgy, hogy mi is értsük? - Majd, mindenki egyetértett vele.
- Ne haragudjatok, mindjárt ti is megértitek - csitítottam Rose-t, majd visszafordultam Bellához.
- Mindenre emlékszel? A balesetre is? - kérdeztem finoman, és feszülten vártam, milyen érzelmi hullámot indít el benne.
- Igen mindenre emlékszem, csak... - Majd a torkához kapott. - Nagyon kapar a torkom... - kezdte.
- Már is segítünk rajta - nyugtattam. - Mindjárt jobb lesz. - Rá néztem Alice-re, aki csak bólintott, majd eltűnt, és a következő pillanatban vissza is ért egy nagy bögre vérrel.
Mikor Bella megérezte a vér szagát, a szemei egy pillanatra felizzottak, majd egy hajtásnyira kiitta.
- Kérsz még? - simítottam meg a karját. - Nem felelt, csak szégyenlősen bólintott, hogy igen. Utána, még vagy négy bögrével megivott, mire úgy érezte, hogy már nem szomjas.
- Milyen állat...? Nem inkább nem is akarom tudni - csóválta meg a fejét.
- Bella! Innentől kezdve ez lesz az egyik legfontosabb dolog az életedbe - duruzsolta neki Edward. - Majd hozzászoksz.
- Amúgy szarvas volt. Kifejezetten neked fogtam ezt a példányt - tájékoztatta Jasper. - Bár a pincét szétkapta egy kicsit, de nem bírt megszökni. Ha ízlett akkor majd mehetünk együtt vadászni, én is ezt szeretem a legjobban.
- Na na! Várj csak amíg megkóstolja a jó kis töltött brummogót, lehet, hogy maci párti lesz - nevetett Emmett.
- Szegénynek, most még van elég baja, anélkül is, hogy az erdei étlapot végig mondjátok neki - korholta le a fiúkat Esme, majd ő is közelebb jött, és megfogta Bella kezét.
- Kicsim. Elmeséled, hogy mire emlékszel? - tért vissza az eredeti témához Esme, és végre a fiúk is elhallgattak.
- Igen persze. Szóval, miután elsodort a kamion, és bevertem a fejem, olyan volt, mintha kívülről láttam volna magam. Láttam a mentősöket, ahogy próbálnak felébreszteni, a kamionost, is aki megsérült. És, apura is emlékszem, hogy ott állt az ágyam mellett, és vele együtt saját magam bámultam. És mindegyikőtökre emlékszem. De legfőképp rád - fordult felém Bella.
- Ezt, hogy érted? - tudakoltam, és nagyon kíváncsi voltam mindenre.
- Sokszor vissza kerültem a testembe, és olyan nehéznek éreztem magam, mintha ólomból lettem volna, és sötét volt. Hangok mondták, hogy merre kell mennem, és hogy jobb lesz mert utána megkönnyebbülök. És igen... az a bizonyos fehér fény tényleg ott van, és nagyon csábító. Sokszor majdnem elértem, de valami azt sugallta, hogy csapda, és ne menjek, mert nem fogok tudni visszajönni. Állandóan vívódtam magammal, hogy átlépjem, vagy ne, és mikor elkezdted mesélni a történeted, utána annyira kíváncsi voltam a folytatásra, hogy ezért nem léptem át abba a vakító fehérségbe. Közben azt is tudom, hogy Jasper ott volt, és ő mondta, hogy nem akartok elveszíteni, és csak ez az egyetlen megoldás, hogy... hogy most itt vagyok. És láttam, ahogy vívódtál magaddal, ahogy Edward is, hogy megtehetitek e. Miután tudtam, hogy eldöntöttétek megkönnyebbültem annak ellenére, hogy tudom, apa és anya úgy tudják, meghaltam. És azt is, hogy lesz egy kis tesóm. - Ledermedve hallgattuk Bellát. - Még eléggé zavaros az egész, de mindent tudok - hallgatott el, majd odabújt Edwardhoz.
Valahol a szerencse is mellénk állt, hisz akkor nem nagyon kell magyarázkodni semmit neki, és így könnyebben megy majd minden.
- Pihenj csak majd később még beszélünk - mosolyogtam a legújabb lányomra, majd Edwardot kivéve mind elhagytuk a szobát.
Közben azon gondolkodtam, hogy ha Bella egy kicsit feloldódik, mindenről aprólékosan kifaggatom. Igen Edward jól mondta, hogy talán ez az első eset, hogy megtudhatjuk, mi is az a kóma.
- Ennyire nyugodt újszülöttet még nem láttam - áradozott Jasper. - És, hogy ilyen kevés vérrel beérte, ez is érdekes. Nem tudom, ez valahogy túl szép, hogy igaz legyen - tűnődött.
- Ezen én is meglepődtem - kapcsolódott bele a beszélgetésbe Rose. - Én három szarvassal végeztem elsőre. Ő meg egy nyuszi mennyiséggel megelégedett.
- Erre csak az lehet a magyarázat, amit mondtál - néztem Rose-ra. - Bella tudta, hogy mi történik vele, és már emberként eldöntötte, hogy ő sem fog senkit bántani. Valószínű, hogy innen ered ez a nagyfokú önuralma. És, amit ti is hallottatok, hogy a kóma ellenére tudott mindenről, és semmi meglepetés nem érte.Bár nekem is furcsa ez az egész.
- Mire gondolsz? - tudakolta Jasper, és valahogy egyformán járt az agyunk.
- Arra, hogy valóban túlságosan is nyugodt. Azaz érzésem, hogy várható lesz valami kiborulás, és akkor kell résen lennünk, nehogy olyasmit tegyen, amit később nem tud majd feldolgozni.
- E miatt ne aggódj, ne hagyjuk egyedül, és figyelünk rá - nyugtatott Jasper, és abban biztos voltam, hogy Edward után ő lesz aki nagyon oda fog figyelni rá.
- Én annyira örülök, hogy végül is jól alakult - lelkendezett Alice, és szokásához híven Jasper ölében helyezkedett el.
Esme szokatlanul csendben volt. Majd felült, mivel hozzám volt bújva.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz Bella képessége, és Edward tud e már olvasni a gondolataiban, hogy most már ő is vámpír.
- Nem anya, még így sem látok semmit - adott rögtön választ Esme kérdésére a fiam, aki kézen fogva jött le Bellával a lépcsőn.
- Na végre! - lelkendezett Emmett. - Húgi, mit szólnál egy birkózáshoz? Mindig is ezt akartam kipróbálni. Egy újszülöttel, aki ráadásul nő.
Ezen mindenki elnevette magát, még Bella is, de nem úgy nézett ki mint aki erre vágyott.
- Majd máskor - szerelte le, a csalódott Emmettet.
Mind ketten leültek a szabadon maradt kanapéra, majd Edward és Alice, valami komoly eszmecserét folytattak, de nem figyeltem, mert valami más történt. Először azt hittem, hogy hallucinálok. Bella hangját hallottam, de nem a szokásos módon, hanem a fejembe. Pontosan azt mondta, hogy Carlisle, beszélnem kell veled.
- Ezt meg hogy csináltad? - néztem döbbenten Bellára, aki hasonlóan meglepve nézett vissza.
- Még is mit? - csodálkozott, és néma csend lett.
- Miért akarsz beszélni velem?
- Én nem mondtam semmit, csak erre gondoltam. - Na ez érdekes. Gondoltam. Úgy látszik, hogy hallom Bella gondolatait.
- Mi? Ez hogy lehet? - döbbent meg Edward, és ámulva nézett, hol rám, hol Bellára. - Én még most sem hallom a gondolatait.
- Nem tudom fiam - sóhajtottam, majd Bellához fordultam. - Próbáld megint - kértem. - Bella koncentrált, de most semmi nem történt.
- Most semmi - csóváltam meg a fejem. - Majd Jasper elmosolyodott.
- Azt hiszem, tudom, hogy működik - jelentette ki határozottan, majd Edwardot odébb toszogatva leült Bella mellé.
- Próbáld meg úgy, hogy csak kifejezetten Carlisle-nak szóljon a gondolatod. Érted? - Majd Bella bólintott, hogy igen, majd megint koncentrált.
- És most működött. - Megint hallom. Azt mondtad, hogy beszélni akarsz velem. Ugye? - néztem Bellára.
- Igen - lelkendezett. - Most kipróbálom rajtad. Jó? - fordult Edwardhoz.
- Oké - felelt izgatottan, majd el is mosolyodott. - Ez nagyon jó, akkor így működik, hogy csak az veszi az adást, akinek szánod.
- Velem is próbáld ki! - csacsogott Alice, majd mindenki sorra került.
- Majd azt is ki kéne próbálni, hogy milyen távolságokból működik - ajánlotta Jasper. - És azt is, hogy visszafelé is megy e a dolog.
Elképesztő, mert oda - vissza működött a dolog, de csak az hallotta akinek szólt a gondolat, és Bella is hallotta így a mieinket. Így rögtön fény derült Bella képességére, ami bizony jól fog jönni, hisz telefon nélkül is tudunk vele kommunikálni. Ez a nap minden szempontból felejthetetlen lett. Bár tele volt szomorúsággal, de örömmel is. Valahol sejtettem, hogy még Bellának hátra van a neheze, de majd segítünk neki megbirkózni mindennel. Edward rám mosolygott, hisz ő még mindig hallotta a gondolatainkat, és ezt kihasználva üzentem neki, hogy Bellával végtelen türelemmel legyen, mert nem tudni, mikor zúdul rá a tudat, hogy nem találkozhat soha többet senkivel akiket eddig ismert. Edward halványan biccentett, majd Bella képességét boncolgattuk egy darabig, közben felkészültem, új lányommal való beszélgetésre.
Szerencsére, Alice valóban visszafogta magát, és szolid, de egyszerű búcsúztatást sikerült összehoznia. A szertartás alatt, többször figyeltem Rennée-t, nehogy rosszul legyen, de Charlie és ő is viszonylag nyugodtan viselték. Bár gyanítom, hogy ebben Jasper is szerepet játszik. Őszintén, nagyon megkönnyebbültem mikor vége lett, hisz most már bármikor Bella magához térhet, és mindenképpen ott kell lennem.
Edward, elkísérte Charlie-t és Rennée-t, mi meg elindultunk haza. Belépve a házba, Esme sietett felém.
- Gyere gyorsan! Bella már kétszer is magához tért, rövid ideig - hadarta kedvesem, és még be sem fejezte, én már fel is értem Bellához.
Lassan közelítettem hozzá, mert nem tudni, hogyan reagál mindenre. Közben a többiek is felértek, és kíváncsian szemlélték legújabb családtagunkat. Már majdnem az ágy mellett voltam, mikor hirtelen kinyitotta a szemét, és felült. Abban a pillanatban átsuhant az agyamon, hogy nem kellene ennyire közel állni hozzá, mert most még Emmettnél is erősebb, és az első pillanatai labilisak lehetnek. Közben bíztam benne, hogy nem fog bántani és egyre közelebb merészkedtem hozzá.
- Hogy érzed magad? - kezdtem óvatosan, majd leültem mellé, az ágyra.
Bella csak rám nézet a mostanra vérvörös szemeivel, de egyelőre semmilyen érzelmet nem tudtam kiolvasni belőle. - Jól vagyok - felelte némi gondolkodás után. - Edward hol van? - lesett körbe.
- Itt vagyok - szólt a fiam, aki épp most ért vissza és kissé megkönnyebbültem, hogy nem kellett válaszolni a kérdésre, mert nem igazán tudom mit feleltem volna. Majd Edward mit sem törődve a veszéllyel, hogy éppen egy újszülöttel van dolgunk, átsuhant a szobán, majd Bellát felkapta, és megcsókolta. Feszülten vártuk, mi lesz Bella reakciója, de a legnagyobb meglepetésemre nem történt semmi különös. Azért észrevettem, hogy Emmett és Jasper is készenlétben voltak, ha netán kellene. Miután elengedték egymást, Bella hozzám fordult.
- Miért vártatok ezzel ilyen sokáig? - Nagy szemekkel néztem rá, mert nem voltam biztos benne, hogy értem a kérdést.
- Kicsim, mire gondolsz? - néztem rá tanácstalanul és reméltem, hogy jobban kifejti a dolgot.
- Azzal, hogy átváltoztatsz. - Majd egy halvány mosoly suhant át az arcán, ami most valami hihetetlenül gyönyörű volt. Emberként is nagyon csinos volt, de most megmerem kockáztatni, hogy Rosalie-t is lekörözi külsőre.
- Ezt, én is így gondolom - vigyorgott Edward.
- Fiam, kiszállnál a fejemből - nevettem vissza.- Szóval? - kérdezte Bella, és úgy tűnt válaszra vár, de még mindig nem vagyok teljesen képben. - Ha tudtad, hogy nincs remény, miért ilyen sokára döntöttetek?
- Körbe hordoztam a tekintetem a többieken, de ők is értetlenül néztek, és nem tudták hova tenni Bella kérdését. Én valamit kezdtem kappizsgálni, de az... nem nem lehet, hogy...
- És, a nászút?... Meg sem mondtad, hogy hol van az a sziget, és meddig voltatok. Majd tovább mesélhetnéd - mosolygott Bella. - És kezdett világos lenni minden.
- Ha azt mondom, hogy ebből egy kukkot sem értek, azzal nem vagyok egyedül. Ugye? - kuncogott Emmett.- Eléggé értetlen arcot vágott, ami mosolygásra késztetett.
- Azt hiszem, én már sejtem - állapítottam meg.
- Ez nagyon jó, így ő lenne az első, aki el tudja mondani, hogy mi van olyankor. Te leszel az első orvos, aki tudni fogja mi ez - lelkendezett Edward, majd Bellát az ölébe vonta, és megpuszilta.
- Remek! - fakadt ki Rosalie. - Beszélnétek úgy, hogy mi is értsük? - Majd, mindenki egyetértett vele.
- Ne haragudjatok, mindjárt ti is megértitek - csitítottam Rose-t, majd visszafordultam Bellához.
- Mindenre emlékszel? A balesetre is? - kérdeztem finoman, és feszülten vártam, milyen érzelmi hullámot indít el benne.
- Igen mindenre emlékszem, csak... - Majd a torkához kapott. - Nagyon kapar a torkom... - kezdte.
- Már is segítünk rajta - nyugtattam. - Mindjárt jobb lesz. - Rá néztem Alice-re, aki csak bólintott, majd eltűnt, és a következő pillanatban vissza is ért egy nagy bögre vérrel.
Mikor Bella megérezte a vér szagát, a szemei egy pillanatra felizzottak, majd egy hajtásnyira kiitta.
- Kérsz még? - simítottam meg a karját. - Nem felelt, csak szégyenlősen bólintott, hogy igen. Utána, még vagy négy bögrével megivott, mire úgy érezte, hogy már nem szomjas.
- Milyen állat...? Nem inkább nem is akarom tudni - csóválta meg a fejét.
- Bella! Innentől kezdve ez lesz az egyik legfontosabb dolog az életedbe - duruzsolta neki Edward. - Majd hozzászoksz.
- Amúgy szarvas volt. Kifejezetten neked fogtam ezt a példányt - tájékoztatta Jasper. - Bár a pincét szétkapta egy kicsit, de nem bírt megszökni. Ha ízlett akkor majd mehetünk együtt vadászni, én is ezt szeretem a legjobban.
- Na na! Várj csak amíg megkóstolja a jó kis töltött brummogót, lehet, hogy maci párti lesz - nevetett Emmett.
- Szegénynek, most még van elég baja, anélkül is, hogy az erdei étlapot végig mondjátok neki - korholta le a fiúkat Esme, majd ő is közelebb jött, és megfogta Bella kezét.
- Kicsim. Elmeséled, hogy mire emlékszel? - tért vissza az eredeti témához Esme, és végre a fiúk is elhallgattak.
- Igen persze. Szóval, miután elsodort a kamion, és bevertem a fejem, olyan volt, mintha kívülről láttam volna magam. Láttam a mentősöket, ahogy próbálnak felébreszteni, a kamionost, is aki megsérült. És, apura is emlékszem, hogy ott állt az ágyam mellett, és vele együtt saját magam bámultam. És mindegyikőtökre emlékszem. De legfőképp rád - fordult felém Bella.
- Ezt, hogy érted? - tudakoltam, és nagyon kíváncsi voltam mindenre.
- Sokszor vissza kerültem a testembe, és olyan nehéznek éreztem magam, mintha ólomból lettem volna, és sötét volt. Hangok mondták, hogy merre kell mennem, és hogy jobb lesz mert utána megkönnyebbülök. És igen... az a bizonyos fehér fény tényleg ott van, és nagyon csábító. Sokszor majdnem elértem, de valami azt sugallta, hogy csapda, és ne menjek, mert nem fogok tudni visszajönni. Állandóan vívódtam magammal, hogy átlépjem, vagy ne, és mikor elkezdted mesélni a történeted, utána annyira kíváncsi voltam a folytatásra, hogy ezért nem léptem át abba a vakító fehérségbe. Közben azt is tudom, hogy Jasper ott volt, és ő mondta, hogy nem akartok elveszíteni, és csak ez az egyetlen megoldás, hogy... hogy most itt vagyok. És láttam, ahogy vívódtál magaddal, ahogy Edward is, hogy megtehetitek e. Miután tudtam, hogy eldöntöttétek megkönnyebbültem annak ellenére, hogy tudom, apa és anya úgy tudják, meghaltam. És azt is, hogy lesz egy kis tesóm. - Ledermedve hallgattuk Bellát. - Még eléggé zavaros az egész, de mindent tudok - hallgatott el, majd odabújt Edwardhoz.
Valahol a szerencse is mellénk állt, hisz akkor nem nagyon kell magyarázkodni semmit neki, és így könnyebben megy majd minden.
- Pihenj csak majd később még beszélünk - mosolyogtam a legújabb lányomra, majd Edwardot kivéve mind elhagytuk a szobát.
Közben azon gondolkodtam, hogy ha Bella egy kicsit feloldódik, mindenről aprólékosan kifaggatom. Igen Edward jól mondta, hogy talán ez az első eset, hogy megtudhatjuk, mi is az a kóma.
- Ennyire nyugodt újszülöttet még nem láttam - áradozott Jasper. - És, hogy ilyen kevés vérrel beérte, ez is érdekes. Nem tudom, ez valahogy túl szép, hogy igaz legyen - tűnődött.
- Ezen én is meglepődtem - kapcsolódott bele a beszélgetésbe Rose. - Én három szarvassal végeztem elsőre. Ő meg egy nyuszi mennyiséggel megelégedett.
- Erre csak az lehet a magyarázat, amit mondtál - néztem Rose-ra. - Bella tudta, hogy mi történik vele, és már emberként eldöntötte, hogy ő sem fog senkit bántani. Valószínű, hogy innen ered ez a nagyfokú önuralma. És, amit ti is hallottatok, hogy a kóma ellenére tudott mindenről, és semmi meglepetés nem érte.Bár nekem is furcsa ez az egész.
- Mire gondolsz? - tudakolta Jasper, és valahogy egyformán járt az agyunk.
- Arra, hogy valóban túlságosan is nyugodt. Azaz érzésem, hogy várható lesz valami kiborulás, és akkor kell résen lennünk, nehogy olyasmit tegyen, amit később nem tud majd feldolgozni.
- E miatt ne aggódj, ne hagyjuk egyedül, és figyelünk rá - nyugtatott Jasper, és abban biztos voltam, hogy Edward után ő lesz aki nagyon oda fog figyelni rá.
- Én annyira örülök, hogy végül is jól alakult - lelkendezett Alice, és szokásához híven Jasper ölében helyezkedett el.
Esme szokatlanul csendben volt. Majd felült, mivel hozzám volt bújva.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz Bella képessége, és Edward tud e már olvasni a gondolataiban, hogy most már ő is vámpír.
- Nem anya, még így sem látok semmit - adott rögtön választ Esme kérdésére a fiam, aki kézen fogva jött le Bellával a lépcsőn.
- Na végre! - lelkendezett Emmett. - Húgi, mit szólnál egy birkózáshoz? Mindig is ezt akartam kipróbálni. Egy újszülöttel, aki ráadásul nő.
Ezen mindenki elnevette magát, még Bella is, de nem úgy nézett ki mint aki erre vágyott.
- Majd máskor - szerelte le, a csalódott Emmettet.
Mind ketten leültek a szabadon maradt kanapéra, majd Edward és Alice, valami komoly eszmecserét folytattak, de nem figyeltem, mert valami más történt. Először azt hittem, hogy hallucinálok. Bella hangját hallottam, de nem a szokásos módon, hanem a fejembe. Pontosan azt mondta, hogy Carlisle, beszélnem kell veled.
- Ezt meg hogy csináltad? - néztem döbbenten Bellára, aki hasonlóan meglepve nézett vissza.
- Még is mit? - csodálkozott, és néma csend lett.- Miért akarsz beszélni velem?
- Én nem mondtam semmit, csak erre gondoltam. - Na ez érdekes. Gondoltam. Úgy látszik, hogy hallom Bella gondolatait.
- Mi? Ez hogy lehet? - döbbent meg Edward, és ámulva nézett, hol rám, hol Bellára. - Én még most sem hallom a gondolatait.
- Nem tudom fiam - sóhajtottam, majd Bellához fordultam. - Próbáld megint - kértem. - Bella koncentrált, de most semmi nem történt.
- Most semmi - csóváltam meg a fejem. - Majd Jasper elmosolyodott.
- Azt hiszem, tudom, hogy működik - jelentette ki határozottan, majd Edwardot odébb toszogatva leült Bella mellé.
- Próbáld meg úgy, hogy csak kifejezetten Carlisle-nak szóljon a gondolatod. Érted? - Majd Bella bólintott, hogy igen, majd megint koncentrált.
- És most működött. - Megint hallom. Azt mondtad, hogy beszélni akarsz velem. Ugye? - néztem Bellára.
- Igen - lelkendezett. - Most kipróbálom rajtad. Jó? - fordult Edwardhoz.
- Oké - felelt izgatottan, majd el is mosolyodott. - Ez nagyon jó, akkor így működik, hogy csak az veszi az adást, akinek szánod.
- Velem is próbáld ki! - csacsogott Alice, majd mindenki sorra került.
- Majd azt is ki kéne próbálni, hogy milyen távolságokból működik - ajánlotta Jasper. - És azt is, hogy visszafelé is megy e a dolog.
Elképesztő, mert oda - vissza működött a dolog, de csak az hallotta akinek szólt a gondolat, és Bella is hallotta így a mieinket. Így rögtön fény derült Bella képességére, ami bizony jól fog jönni, hisz telefon nélkül is tudunk vele kommunikálni. Ez a nap minden szempontból felejthetetlen lett. Bár tele volt szomorúsággal, de örömmel is. Valahol sejtettem, hogy még Bellának hátra van a neheze, de majd segítünk neki megbirkózni mindennel. Edward rám mosolygott, hisz ő még mindig hallotta a gondolatainkat, és ezt kihasználva üzentem neki, hogy Bellával végtelen türelemmel legyen, mert nem tudni, mikor zúdul rá a tudat, hogy nem találkozhat soha többet senkivel akiket eddig ismert. Edward halványan biccentett, majd Bella képességét boncolgattuk egy darabig, közben felkészültem, új lányommal való beszélgetésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése