Az utunk nagy része, csendben telt. Hol Edward, hol Carlisle vezetett. Nagyon jól esett a gesztus, hogy Alice, Edward és Carlisle is kijöttek velem Charlie-hoz.Sőt, utána magamra is hagytak, hogy egyedül is elbúcsúzhassak tőle. És visszagondolva örülök, hogy mégis kimentem vadászni indulás előtt, mert hiába mondhatni tökéletes az önuralmam, valóban nehezen birkóztam meg volna a hosszú út alatt a több ezer illatforrással.
Mikor elhagytuk a városhatárt, különös izgalom lett úrrá rajtam. Már nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz az új ház és minden, ami az igazi új életemmel együtt jár. Bele gondolva, csak most kezdődik igazán az új életem. Magamba visszapörgetve az elmúlt fél évet, be kell látnom, hogy eléggé megviselt, de úgy érzem, hogy a nehezén túl vagyok. Persze leszámítva, hogy van még valami, amin már szeretnék túlenni. A volterrai kényszerlátogatásunk. Épp ezért, amint pár nap alatt felvesszük az új életünk ritmusát, bele kell fognunk a gyakorlásba, hogy végre teljesen nyugtunk legyen mindentől, és mindenkitől.
Mire észbe kaptam, Carlisle hangjára figyeltem fel.
- Mindjárt megérkezünk, az új otthonunkba. - Majd rákanyarodtunk, egy kisebb betonútra, és pár pillanat múlva, egy gyönyörű ház, mit ház, egy luxusépítmény képe tárult elém.
- Nem csalódtam a pörgős húgicámba - nevetett fel Edward.
- Hú, ez gyönyörű - nyögtem, mert más nem is jutott eszembe hirtelen. Még fel sem eszméltem a látványtól, mikor Alice csilingelő hangja, szinte visított az erdő csendjébe.
- Gyere már húgi! - cibált ki a kocsiból. - Megmutatom a szobátokat. Remélem, hogy tetszik - húzott maga utána lépcsőn. - Elképedve tekingettem körbe. Hihetetlenül csodás volt minden. Az emeletre vezető lépcső átlátszó volt, ami még egyedivé tette a házat. Nem beszélve az Edwarddal közös szobánkról, mikor megláttam. Egy percig szólni sem tudtam, annyira tökéletes volt minden. A bútorok, a színek... Épp a fürdőt akartam szemügyre venni, mikor Edward a semmiből termett elő, és a következő pillanatban a hatalmas franciaágyon találtam magam vele.
- Ne haragudj - kuncogott, közben a nyakam puszilgatta. - Ezt nem tudtam kihagyni. Egész strapának tűnik - ugrált rajta egy párat. - Nem is tudtam volna haragudni, csak mosolyogtam, és kellemes borzongással töltött el a gondolat, hogy milyen sok csodás perceket, órákat fogunk ezen a bútordarabon eltölteni.
- Ha gondoljátok, magatokra hagylak, csak előbb még szeretném Bellának megmutatni a gardróbot. - És már húzott is az említett helyiség felé, ami akkora volt, mint a régi szobám Forksban.
- Szép nagy - jegyeztem meg miután végig néztem, és az én oldalamon a ruháim, csak az egy ötödét foglalták el, ami Alice szemét feltehetőleg eléggé szúrta.
- Hát, igen. Nem ártana gondoskodni róla, hogy legalább az alapfunkcióját betöltse, ha már van ilyen, hogy gardrób - nézett rám hamisan, ami enyhe emlékeztető volt az ígéretemre, hogy bevásárolhat nekem.
- Oké, oké. Értem a célzást - forgattam meg a szemeimet. - Amint egy kicsit berendezkedtünk, mehetünk - adtam meg magam. - Jobb is, ha túl leszek rajta.
- Hé! - húzta fel az orrát kedvenc nővérkém. - Én mondom, egyszer még hálás leszel nekem - kacsintott. - Főleg a fehérneműk terén - súgta oda, de biztos voltam benne, hogy Edward, ha nem is hallotta, attól függetlenül tud mindent. Azt hiszem, hogy lesz előnye, ha mindenki elsajátítja, majd a gondolatainak bezárását.
Nem sokra rá, Rosalie lépett be a szobánkba.
- Hú, ez a szoba is pazar - áradozott, de Edward nem épp kedves reakcióját kapta válaszul.
- Igen az, de ha nem gond, akkor szeretnék Bellával kettesben gyönyörködni benne.
Rose, erre nem mondott semmit, csak fintorgott egyet az öcsikéjére és bekukkantott a gardróbba. Látszólag fájt neki az üres helyeken végignézni.
- Ajaj, ezt mihamarább orvosolni kell - nézett körbe legalább kétszer. - Közben Edward üzente gondolatban, hogy rázzam le valahogy a nővérkéimet. Erre én Jaspernek üzentem, hogy szabadítson meg Alice-től, mert Edwarddal szeretnénk kipróbálni az ágyat. Valószínű jasper vette az adást, mert hangosan felnevetett. Alice kíváncsian kapta fel a fejét.
- Vajon mi tetszik ennyire az én férjecskémnek? - Majd ki is viharzott a szobából, így már csak Rose-t kellett elcsalni.
- Rose! - szólt neki Edward.
- Mi van? - kérdezett vissza dacosan.
- Gondoltam jobb ha tudod, hogy Emmett épp most akarja felpróbálni azt az egyedi, fekete fehérnemű szettedet amit Esme hozott neked Párizsból.
- Hogy mi van!? - kapott a szívéhez Rose, ami eléggé vicces volt. - Na adok én neki, még az kell, hogy tönkre tegye - viharzott ki a szobából. - Ránéztem Edwardra, aki csak hamisan mosolygott, majd villámgyorsan bezárta az ajtót, bár nem mintha bárkinek is akadályt jelentett volna, és a következő másodpercben újra az ágyon találtam magam a karjaiba.
- Emmettről bármit elhiszek, de ez most kamu volt. Igaz? - húztam magamhoz közelebb kedvesemet.
- Persze, hogy az volt, és remélem vették az adást.
- Gondoltam, de nem is akartam megbántani őket. Alice annyira lelkes, bár tudja, hogy a világból is kitudnék szaladni a vásárlási láza miatt. De az ígéret az szép szó... - Majd elgondolkodtam egy pillanatra, és lehet, hogy igaza van. Akár mennyire is bosszant, engem sosem érdekelt a divat, és az öltözködés is nálam egy hetedrangú dolog. És ki tudja, talán Edwardnak is tetszeni fog pár új ruha.
- Min mélázol ennyire? - szakított ki Edward a gondolataimból.
- Csak azon, hogy valóban nem öltözködök valami divatosan és lehet, hogy egy idő után megunnád.
- Most viccelsz?! Még is, hogy gondolhatsz ilyet? - döbbent meg kedvesem. - Ha csak egy vászonzsák lenne rajtad egy spárgával megkötve a derekadon, nekem akkor is te lennél a leggyönyörűbb.
- Komolyan? - csodálkoztam. Valóban létezik ilyen pasi, aki magamért szeret?
- Igen komolyan. És már nem egyszer említettem, hogy nekem így tetszel. Tojok a ruhákra. Hidd el, hogy egy kopott, agyonhasznált melegítőben ugyan olyan vonzónak találnálak, mint egy méregdrága estélyiruhában. Én így szeretlek. És ne hagyd, hogy Alice, és Rose teletömjék a fejed ezzel a ruha és divat mizériával. Csak olyat vegyél meg, amiben jól érzed magad - duruzsolt a nyakamba, majd finoman végigcsókolta a nyakamat, egészen a dekoltázsomig. Épp szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, mikor Edward finoman elhúzódott tőlem, és az ajtóra nézett.
- Gyere csak anya - ült fel. - Rád nem vonatkozik a kizárás. - Majd Esme libbent be. - Alice, te meg ne duzzogj! - szólt hangosabban valószínű, nővérkém gondolataira.
- Jaj, gyerekek ne civakodjatok már - mosolygott Esme. - Csak annyit akartam kérdezni, hogy nincs e szükségetek valamire, mert Rose-zal és Carlisle-lal bemegyünk a városba.
- Nem nincs - feleltük kórusban.
- Akkor, nem is zavarok tovább - mosolygott hamiskásan. - Úgy látom, hogy nagyon szeretnétek kettesben maradni. Van úgy öt, hat órátok.
- Hogyhogy? - csodálkozott Edward. - A többiek?
- Alice, Jasper és Emmett visszamennek Bella, és Rose kocsijáért. De fura, hogy nem tudod... - Majd Esme elmosolyogta magát. - Bár, lehet mással voltál elfoglalva.
- Jaj, anya! Ne kezd már te is - morgott Edward.
- Jól van na. Már itt sem vagyok - libbent ki a szobából, de az ajtóban visszadugta a fejét. - Kellemes estét.
- Hát, mondhatom ez eléggé ciki - pattantam fel az ágyról, majd kicsit ingerültebben sikerült becsuknom a gardrób ajtaját, hogy ne is lássam, mert a gondolattól is rosszul vagyok a vásárlást illetően.
- Mi a baj? - lépett oda hozzám Edward.
- Semmi, csak ez most úgy jött le, mintha mindenki azért lépne le, hogy mi együtt tudjunk lenni - fÚjtattam. - Akkor minek van mindenkinek saját szobája?
- Nyugi, ne így fogd fel - csitított Edward. - Egyáltalán nem azért húzott el mindenki. Esme és Rose mindig ezt csinálják, ha új helyre költözünk. Ők rögtön mennek feltérképezni a terepet, és Carlisle is velük szokott menni, ha rá ér. A másik meg szerencsénk van, hogy a többiek visszamentek az autókért.
- Jó, de akkor is fura - erősködtem, mert annyira nem szeretem az ilyen szituációkat. Már szinte úgy érzem, hogy mindenki azon agyal, vajon hányadik menetnél tarthatunk. Főleg Emmett, ő biztos drukkol, hogy egy romhalmaz várja őket itthon.
- Kicsim! - húzott magához Edward. - Ide hallom, hogy kattog az agyad. És már ne is haragudj gyönyörűm, de ha majd nászúton leszünk, akkor is ezen fogsz agyalni, hogy úr isten a többiek biztos tudják, hogy mint ifjú házaspár a nap huszonnégy órájából huszonhárom és felet szeretkezéssel tölt, ami halkan megjegyzem teljesen normális.
- Nem dehogy. Az egészen más - haraptam be az alsó ajkam, és rá kellett jönnöm, hogy Edwardnak igaza van.
- Nos, akkor ezt a témát hanyagolhatjuk? - mosolygott kedvesem, majd az ölébe húzott. - És elhiheted, hogy én mennyi mindenen mentem keresztÜl. Főleg Emmett, aki sosem hagyott ki egyetlen alkalmat, hogy a perverz gondolataival az őrületbe kergessen. Legalább most van min agyalnia, és békén hagy minket.
- Azt csak gondolod - húztam el a szám. - Talán akkor leszáll rólunk, ha egyszer romokban lesz minden. Hihetetlen, hogy ő és Rose, csak ilyen formában tudják kimutatni a vágyaikat. Tényleg? - néztem Edwardra. - Valaha is tudtak csendbe úgy együtt lenni?
- Nem is tudom - ráncolta össze a homlokát. - Nagyon kéne gondolkodnom, hogy volt e ilyenre példa. De ha gondolod, egyszer kipróbálhatjuk a rombolós szexet, hogy Emmett leszálljon rólunk.
- Végül is mi bajunk lehet... - Gondolkodtam el, és az az igazság, hogy már nekem is eszembe jutott, hogy milyen érzés lehet... hú még a gondolatba is beleborzongtam. - Végül is benne vagyok - néztem bele Edward vágytól izzó fekete szemeibe. - Csak tuti nem mernék Esme és Carlisle szeme elé kerülni - kuncogtam.
- Mert szerinted ők olyan angyalkák? - húzódott hamis mosolyra Edward szája. - Tudod van egy olyan képességem, amit nem tudok kikapcsolni, és olyanokat is megtudok, amihez semmi közöm. És azt sem felejtsd el, hogy én vagyok velük a kapcsolatuk eleje óta.
- Ez mind oké, de akkor sem tudom elképzelni róluk, hogy valaha is levágjanak egy olyat, mint Emmették - nevettem fel, mert tényleg képtelen voltam elhinni róluk.
- Jó persze, hogy nem annyira vadak, mint a drágalátos fivérkém, de ők sem vetik meg a kellemes dolgokat, ami természetes, ha szeretsz valakit és hidd el, hogy egyáltalán nem foglalkoznának vele, ha netán szenvedélyesebbre sikerülne egy egy éjszakánk - duruzsolta a fülembe, majd a nyakamat lágyan végigcsókolva, finoman hanyatt döntött. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy örökre így akarok maradni. Közben eszembe jutott, hogy mekkora sarokkád van a fürdőbe, és most szívesen kipróbálnám.
- Mit szólnál, ha megfürödnénk - búgtam a fülébe. - Szívesen kipróbálnám a kádban is - nyeltem egy nagyot, mert közben Edward kezei elkalandoztak a felsőm alá finoman cirógatva a melleimet.
- Ahogy akarod kedvesem. - Majd felkapott, és egy pillanat múlva a fürdőszobában találtam magam.
Utána minden gyorsan történt, mire észbe kaptam, már a kellemes habos vízben voltam Edward ölében neki háttal. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mikor kerültek a ruhák le rólunk, de nem jutottam semmire, mert kedvesem egyik keze elképesztő dolgokat művelt testem legérzékenyebb pontján. A gyönyör okozta sikolyom szinte visszhangzott a fürdőben. Miután magamhoz tértem egy kicsit ebből a kellemes érzésből, szembefordultam vele, és kissé letámadva forrasztottam egybe a testünket, amit Edward is egy morgással jutalmazott. Egy darabig elvesztünk egymás izzó tekintetébe, majd újra jött a gyönyör melynek hatására egyre intenzívebben mozogtunk. Az érzés fantasztikus volt, ami szétáradt a testembe, és csak távolról hallottam, hogy Edward is valami ilyesmit élt át. Boldogan és kimerültem bújtunk egymáshoz. Amint lenyugodott a testünk, körbenéztem a fürdőben. Akkor vettem csak észre, hogy jelentős mennyiségű vizet loccsantottunk ki a padlóra.
- Ajaj, ezt fel kéne takarítani.
- Még rá ér - húzott vissza magához, és birtokba vette az ajkaimat. Fogalmam nincs mennyi ideig fürödtünk, de Alice csilingelő hangjára kaptam fel a fejem.
- Na bátyus! Ehhez mit szólsz? Nem hitted volna, hogy én nyerek- kacagott Alice.
- Na jó bevallhatom, hogy csak hagytalak nyerni - dörmögte Emmett. Meg vigyázni is akartam Bella kocsijára, mert nem örült volna, ha kihajtom a lelkét.
- Bármikor kiállok veled újra - erősködött nővérkém. - Közben Edwarddal felöltöztünk, és lementünk hozzájuk.
- Miért kellett vigyázni az autómra? - néztem a maci bátyámra, aki csak sunyin mosolygott, a hajamat nézve.
- Ó semmi, csak Alice-szel versenyeztünk egy kicsit, de ne aggódj megkíméltem a kicsikédet. Amúgy látom ti sem unatkoztatok. Mondd, hogy venni kell nektek új ágyat - nézett Emmett vágyakozva Edwardra, aki elnevette magát.
- Nem kell új ágy, de a fürdőbe áll a víz - kuncogott.
- Na, ez a beszéd öcskös - Veregette hátba kedvesemet, aki kissé összerogyott a váratlan mozdulattól. - Kezdetnek ez is elég. Így tovább. - Én is jót nevettem, és hülyeség volt rágódni ezen. Talán, épp ez a fegyver Emmett ellen, hogy nyíltan kell ezeket kezelni, akkor nem piszkál. Jasper és Alice is csak mosolyogtak, majd Alice nézett Jasperre.
- Tényleg mi is mehetnénk fürödni. Nem gondolod?
- Hé, elég legyen - mordult fel Emmett. - Nem ér ingerelni, mikor Rose nincs itt. Ez kínzás.
- Így jártál bátyó - kuncogott Edward, és biztos Emmettnek érdekes gondolatai lehettek. Majd mikor Emmett nem figyelt Edward egy alattomos gyomrost vitt be neki az előbbi hátba verésért. Erre Emmett viccesen begurult, és Edwarddal egy rögtönzött birkozó meccsbe kezdtek. Épp hazaértek a család hiányzó tagjai. Érdekes arcot vágtak, és szegény Esme már indult, hogy szétszedje fiait, mikor látta, hogy mindeni nevet. Carlisle meg se rezzent, talán már rutinos az ilyenekbe.
- Na végre Rose! Szabadíts meg Emmettől. Vidd el fürödni, mert nem bír magával. - Szegény Rose nem értette, hogy mi van, és Carlisle is csak lesett, hogy min nevetünk. Majd végre Emmett lemászott Edwardról, és felkapta Rose-t, és eltűnt vele a szobájuk irányába.
- Remélem, hogy eléggé masszív a ház, különösen az ő szobájuk - bökött fejével Emmették után Jasper. - Ezen újra nevettünk, de most már mindenki.Valószínű, hogy leesett Carllisle-nak, és Esmének is a dolog lényege.
Mondhatni, hogy kellemesen telt az első napom, az igazi új életembe. Biztos, hogy sok megpróbáltatás vár rám, de tudom, hogy minden rendbe lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése